A legelső, amit egy gyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan és a geometria, hanem az, hogy legyen önmaga. Erős, derűs, önbizalommal teli ember, aki – bárhová vesse is a sorsa- megbízhat önmagában.

Müller Péter

Tanítói pályámat 1993- ban kezdtem itt, az akkori bánlaki iskolában.

Életem két legfontosabb pillére a család és a munka. Két felnőtt gyermek büszke édesanyja és négyszeres boldog nagymama vagyok.

Számomra lényeges, hogy ahol vagyok, ott jól érezzem magam, és arra törekszem, hogy a mellettem lévőknek is biztosítsam ezt. Tanítói hitvallásom, hogy olyan nyugodt, szeretetteljes légkört teremtsek, ahol bátran lehet kérdezni, problémát megbeszélni, lehet hibázni és kijavítani, együtt örülni vagy szomorkodni. Mindig is törekedtem egy erős, jó osztályközösség kialakítására. Fontosnak tartom a szülőkkel a bizalmi viszonyt. Hiszen egy gyermek csak ott és csak akkor szeret és akar tanulni, ahol biztonságban és szeretve érzi magát.

Ez a hitvallás vezérel Boldogságóráimon is. A gyerekekkel már több éve próbálkozunk ezeket a boldogságfokozó módszereket beépíteni hétköznapjainkba.

Jelenlegi osztályomban magyar nyelvet és irodalmat, rajzot és technikát tanítok. Szerintem nagyon fontos a számolási készség kialakítása mellett a szép magyar beszéd, a magyar nyelv helyes használatának, pontos írásának a megtanítása és az olvasás megszerettetése. Óráimon is erre törekszem. A jól bevált, hagyományos módszerek, munkaformák mellé igyekszem beépíteni a modern digitális tananyagot is.

Nagy hangsúlyt fektetek a játékosságra, az egyéni bánásmódra, hiszen „a gyermek olyan, mint egy pillangó a szélben. Néhány magasabbra tud repülni, mint mások, de mindegyik a legjobb tudása szerint repül. Miért is hasonlítanád össze őket? Mindegyik más. Mindegyik különleges. Mindegyik gyönyörű.”

Szeretettel várom az idei év őszén a Kalmár Tagintézménybe készülő nebulókat.

Marianna néni