Minden év februárjában a Kalmár napok keretében megemlékezünk iskolánk volt igazgatójáról, Kalmár Zoltánról.
A zsibongóban található emlékhelynél tagintézményünk diákjai koszorút helyeztek el, ezzel is leróva tiszteletünket előtte.
Tagintézmény-vezetőnk bevezető szavai után Végh Istvánné nyugalmazott magyar-történelem szakos kolléganő szavaival elevenítette fel Zoli bácsi emlékét.
„1976-ban állást kerestünk pedagógusként Hajdú-Bihar megyében a férjemmel, Végh Istvánnal. Debrecenben, a Megyei Művelődésügyi Osztályon azt mondták, hogy Balmazújvároson, a vasút melletti iskolában van a megye legjobb igazgatója, Kalmár Zoltán. Őt választottuk. Soha nem bántuk meg. Ő már akkor megvalósította munkatársaival, velünk a „szeretetpedagógiát”.
A szeretetpedagógia fogalmába beletartozik a követelmény, a megértés, a megengedés, a jutalom, de a büntetés is. Ha bármelyiket kivesszük, nem gazdagodunk, hanem szegényednek tanár és tanítvány kapcsolati lehetőségei. A nevelésben is minden az embereken múlik. Törvény, rendelet, módszer a problémákat önmagában nem oldja meg. A tanárok ma is jó nevelők.
Jegyzetfüzeteimben még ma is őrzöm Kalmár Zoltán gondolatait. Ma is érvényes: „A nevelési feladatokat csak akkor leszünk képesek végrehajtani, ha távol tartjuk magunktól a kicsinyességet, az egészségtelen rivalizálást, a cinizmust, a siránkozást, a minden mindegy szemléletet, a letargiába sodró légkört… Nem lehet a határozatokkal csak általában egyetérteni, ragaszkodni kell a saját elképzeléseinkhez is.”
Ezt nevezzük mi most is Kalmár szellemiségnek. A volt iskolája igyekszik ennek megfelelni.
Neki rövid élet jutott. Nem érte meg a 60 évet. Mindig tudta, hogy nem az évek száma számít. Akkor élünk „sokat”, ha tartalmasan, izgalmasan, érdekesen, a világra és másokra nyitottan telnek a napjaink. Ha képesek vagyunk adni és kapni, és nem kerüljük el a kisebb-nagyobb kihívásokat. Ezt is megtanultuk tőle. Így tanítottuk és neveltük a gyerekeket mindig az ő iskolájában. Tudtuk, hogy az ember alapvető igényeiben egyszerre van jelen a megmaradás és a változás.
Zoli bácsi már 40 éve nincs közöttünk. Ma is nagyon sokan tisztelettel és szeretettel gondolunk rá. Dániel Péterné, aki később Debrecenben középiskolai igazgatóként dolgozott, így emlékezett Kalmár Zoltánra 1998-ban: „Sokat köszönhetek neki és hálásan gondolok rá. Talán, ha van egy más világ a lelkek iskolájában, bizonyára ő már ott is igazgató, és igazi pedagógus módjára ott is jó irányba terelgeti a megtévedteket.” Így gondoljuk mi is, akik rá emlékezünk. Halljuk a hangját és látjuk biztató mosolyát.”
Végh Istvánné
nyugalmazott magyar-történelem szakos tanár
Galériánkat IDE KATTINTVA tekinthetik meg…