Kalmár Zoltán 1925. július 25-én, Balmazújvároson született. Gyermekkorának alaphangulatát befolyásolta, hogy születésekor az apa 54 éves. A kistermetű tanító, aki községünkben tanított, verseket is írt. Kalmár József kemény, szigorú, rendet szerető ember volt, míg az édesanya, Balásházy Izabella, mindig nyíltszívű, közlékeny, derűs, gazdag érzelemvilága szerencsésen színezte a családi légkört.
A szülők a négy elemi után polgári iskolába adták fiukat, aki ott eminens tanuló lett, így hamarosan a debreceni Református Kollégium diákja, s internátusának lakója a jóeszű gyerek. 

II. KÖTŐDÉS A PEDAGÓGIÁHOZ

Dúlt a II. világháború, az országot már megszállták a németek, amikor Kalmár Zoltán sikeres felvételi vizsgát tett a Testnevelési Főiskolán. 1944 szeptemberében itt folytatta tanulmányait. Nem sokáig. A frontvonal közeledtével csatlakozott a Budai Önkéntes Ezredhez.
1945. szeptember 1-én már tanított Andrásházán. A fiatal tanító új világot teremtett a tanyai kis vadócoknak. Ideje jelentős részét a gyerekeknek áldozta. Nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek is hamar a szívükbe zárták a jókedélyű fiatalembert.
1946. szeptember 5-én a központi iskola tanítója lett Kalmár Zoltán, aki Virág Ilonával, a tehetséges tanítónővel úttörőcsapatatot szervezett. A gyerekek rajongva szerették vezetőiket. Amikor a két fiatal úttörővezető 1949-ben házasságot kötött, esküvőjükről a tanulóifjúság sorfala között, virágszőnyegen ment haza.
Kalmár Zoltán már ekkor számos tanítványát indította el sikerekben gazdag pályák felé. (Brücher Ernő, egyetemi tanár, Dr. Nagy Gábor, külügyminiszter-helyettes lett.)
1954. január 1-i hatállyal kinevezték általános iskolai igazgatónak Balmazújváros-Bánlak szolgálati helyre. Az ötvenes évek végén a bánlaki pedagógusok több mint fele kijáró volt. A tantestület „pedagógiai átjáróháznak” számított abban az időben. Kalmár Zoltán rátalált azokra a fiatalokra, akik vágytak haza, „Gyökeret vertek”, és szívvel-lélekkel támogatói lettek igazgatójuknak.

III. KÜZDELMES ÉVEK

Neki köszönhető, hogy a Bánlakon a pedagógiai munkában nem volt törés.
A balmazújvárosi emberek jelentős része az ötvenes években még igen alacsony iskolai végzettséggel rendelkezett. Zoli bácsi kezdeményezésére alakult meg az esti felnőttoktatás. Először egy kis létszámú 8. osztályt indítottak iskolánkban. A következő tanévben már a Böszörményi úti iskola mind az öt tanterme benépesült a felnőttekkel.
A Bánlakon az ötvenes években még nem volt óvoda. 1954-től évente – július és augusztus hónapban – idénynapközis foglalkozást szerveztek 50 óvodás gyermeknek az iskolában.
Kalmár Zoltán nagy erőfeszítéseket tett, hogy az iskola körzetében legyen óvoda is. Ez 1961-ben meg is valósult.
Balmazújvároson sokan akarták, hogy az óriási falunak középiskolája legyen, ami 1964-ben valóra is vált. A továbbiakban Kalmár Zoltán a két intézmény közös igazgatója volt.
A kis gimnázium tantestülete az igazgatóval együtt megfeszített energiával dolgozott.
Kiváló tanáregyéniségek útraindítója lett a kis középiskola, mert oktatói közül néhányan később egyetemeken és főiskolákon is megállták helyüket.
Az iskolaigazgató naponta meglátogatta a tanárokat és a tanulókat. Az egykori diákok – egyetemen, főiskolákon továbbtanulók – a szünidőben sokszor felkeresték őt. Többen leveleztek vele. Gondjaik, problémáik megoldására tőle kértek tanácsot.
1965-ben nyitotta meg kapuit az új művelődési ház. Balmazújváros kulturális életének mozgatórugója lett a gimnázium.
Kalmár Zoltán jóhírű középiskolát teremtett. A kis vidéki gimnázium jó eredményeket produkált. 20 év múlva, 1983-ban a gimnázium önállóvá vált.

IV. A KÁLVÁRIA

1983 májusában rosszul lett a bánlaki iskola igazgatója. A nyugdíjazásáig még két éve volt hátra. Nagyon akart még dolgozni, ezért folytatta a megfeszített munkát.
1983. augusztus 31-én, a tanév második tanítási napján a Böszörményi úti iskola szertára összedőlt. Életveszélyesnek nyilvánították a hat tantermet. Szükségépületbe költöztették a tanulókat. A küzdelmes időszak helytállásáért csak egy elismerést kapott! Ez a Művelődési Minisztériumból érkezett.
Erejét ezek után egyre jobban felőrölték az események. A megyei tanács által kiutalt négymillió forintért a Bánlakon kellett volna sürgősen tantermeket építeni. Az összeget tanterembővítésre másik iskolának adta a helyi tanács ez ügyben illetékes embere.
Lesz-e új iskola a Bánlaknak? Ha lesz, mikor? Ki biztosítja az építésre a közel negyvenmillió forintot?
Kérdések, melyekre határozott választ ő már nem kapott. Ereje lankadt. 1984. január 6-án tartotta a névadó ünnepélyt. Utolsó nyilvános szereplése volt e napon. A Veres Péter Emlékháznál a koszorúzáskor ő mondott beszédet. Este a zsúfolásig megtelt színházteremben a gimnázium felvette Veres Péter nevét.
Január 25-én alig bírt bejönni az iskolába. A székbe roskadt. Az ott tartózkodó Ács Lászlónénak, Sári Gusztávnak és Király Istvánnak sikerült meggyőzni, hogy orvoshoz menjen.
Egy óra múlva felesége iskolájából telefonált, hogy nem érzi jól magát, de másnap reggel jönni fog megtartani az óráját.
Többet nem látták, nem hallották…
A kálvária utolsó állomásához ért. Iskolánk névadója 1984. február 22-én elhunyt.