Kalmár Zoltán, a kiváló pedagógus, iskolaigazgató, a nagyszerű ember 1925. július 25-én született. 100 éves lenne. 1984. február 29-én eltávozott közülünk, mély fájdalmat és gyászt hagyott maga után.
100. születésnapján családja, munkatársai, tanítványai, barátai nagy szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá, akit szakmai felkészültsége, vezetői rátermettsége, széles látóköre, embersége a megyénk legkiválóbb igazgatói közé emelték.
Sokat köszönhet neki Balmazújváros. Felsorolni is nehéz lenne. Heroikus küzdelmet folytatott, pártfogókat keresett azért, hogy a városunknak gimnáziuma legyen. Sikerült a legilletékesebbeket meggyőznie. Örökre az ő nevéhez fűződik településünk középiskolájának létezése.
„A megújulás záloga az iskola; az iskolában dől el a jövő” – vallotta.
Kereste a jobb és nagyobb eredményekkel biztató módszereket, eljárásokat. A kísérletezés, a megújulás öröme töltötte el. Ehhez kapcsolódott töretlen hite és felelőssége. A nagyszerű pályafutást megtörte korai halála, ami felfoghatatlan volt. Egykori barátja, a tanárköltő Kordás Ferenc így búcsúzott tőle:
Gyertya voltál Te is, Barátom;
fáradhatatlanul lobogva, égve,
mindig a közjóért, száz akadályon
áttörve, előre mindig a fényre.
A megrendült tantestület már a temetés után úgy gondolta, hogy felveszi az iskola Kalmár Zoltán nevét. Ezt kérvényezték a Város Önkormányzata felé.
Részlet az Önkormányzat határozatából: (1993. nov. 25.)
„ …a Képviselőtestület … hozzájárul ahhoz, hogy az 1. Számú Általános Iskola 1994. február 22-től a
KALMÁR ZOLTÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA
elnevezést használja.
A Képviselőtestület utasítja az intézmény igazgatóját, hogy a névfelvétellel kapcsolatos intézkedéseket tegye meg.
Határidő: 1994. február 22.
Felelős: Végh István igazgató… ”
1994. február 19-én 10 órakor kezdődött a névadó ünnepség, ahol családtagok, munkatársak, akkori és hajdani diákok, szülők, magas rangú vendégek körében tiszteleghettünk Kalmár Zoltán emléke előtt.
Zoli bácsit sokoldalúan művelt emberként érdekelte a képzőművészet, az irodalom, a sport, a zene. Maga is játszott hangszereken. Kedvence a tangóharmónika volt. Sokszor teremtett jó hangulatot a tanári szobában harmónikája megszólaltatásával. Életvidám volt, és áradt belőle a derű és a szeretet.
A 80-as évek elején a város vezetői Pedagógus bált rendeztek a Hajdú Étteremben. Nagyon jó volt a hangulat, de a zenészek egy kicsit elfáradtak. Zoli bácsi a zongorához ült, és így szólt: „Tessenek táncolni!” Szebbnél szebb dallamokat varázsolt elő.
Szerette a verseket. Talán legszívesebben Váci Mihály írásait olvasgatta. Szalai Csaba, az elfelejtett újvárosi író is említi egyik cikkében: Váci Mihály, a költőfejedelem Kalmár Zoltán kedves poétája volt. A hasonló pályakezdés is magyarázhatja ezt. Mindketten tanyán kezdték néptanítói munkájukat.
Miután Zoli bácsi megtudta, hogy a költő tanárom volt a főiskolán, Nyíregyházán, még többet beszélgettünk Váci Mihályról, ami nekem maradandó élményt adott. Később elmondták nekem, hogy betegsége napjaiban, a kórházban is a kezében volt a verseskötet. Annál az oldalnál volt nyitva, ahol a vers címe: Már félig sírás, félig ájulás.
Zoli bácsi halála után minden évben felolvastam ezt a verset a 8. osztályosoknak. Megbeszéltük a költeményben lévő nehéz és fájdalmas gondolatokat, emlékeztünk Zoli bácsira és a költőre is.
A Kalmár Zoltán Általános Iskola tanárai és tanulói a névadó ünnepség óta a mai napig őrzik és ápolják Zoli bácsi emlékét.
1995-ben az intézmény igazgatója kidolgozta a Kalmár Zoltán Általános Iskola belső kitüntetési, jutalmazási formáit. Első helyen szerepel a KALMÁR ZOLTÁN EMLÉKÉREM.
Kik kaphatják? „… Adományozható azoknak, akik munkájuk alapján komplex módon a legtöbbet tettek az iskoláért, vagy jelentősen hozzájárultak az iskola hírnevének kialakításához, vagy munkájuk alapján az adott tárgyévben jelentősen emelkedett az iskola presztizse városi, megyei szinten …”
Az 1999-es tanévtől kezdődően minden év februárjában megrendezi az iskola a KALMÁR NAPOK-at. Változatos programok színesítik ezt az eseményt: Kalmár Zoltán életútja, szaktárgyi vetélkedők, rajzkiállítás, műveltségi verseny, helytörténet, vers- és prózamondás… Az is a cél, hogy a tudás mellett érvényesüljön a jó hangulat, a szép látvány és a kellemes szórakozás.
Ezek a napok mély érzéseket ébreszthetnek a tanítványokban. Azok is megérezhetnek valamit Kalmár Zoltán emberi nagyságából, akik már nem találkozhattak vele. Ő a legjobbak közül való, aki nemcsak pedagógus, hanem filozófus, esztéta, lélekbúvár, művész és mesterember is volt egyszemélyben. Hozzá méltóan kell rá mindig emlékeznünk.
A Kalmár Zoltán Általános Iskola idei tanévzáró ünnepségén Zoli bácsi fia, ifj. Kalmár Zoltán édesapja 100. születésnapja alkalmából minden osztály egy tanulóját könyvutalvány jutalomban részesítette. Tanárok és diákok meghatódtak, a jutalmazottak örömmel vették át az értékes ajándékot. Nem is lehetne szebben ünnepelni a 100. születésnapot.
A zöld iskolában ma is él a Kalmár szellemiség: minden napot erős hittel és erővel elindítani, és mindig a gyerekek legyenek a legfontosabbak az iskolában.
Gyermekeink a magyarság holnapját fogják építeni,
de azt nem építhetik a levegőbe,
hanem a tegnap, a tegnap előtt az őseink által összehordott kövekre.Kodály Zoltán
Végh Istvánné
a Kalmár Zoltán Általános Iskola
nyugalmazott
magyar-történelem szakos tanára
A jutalmazottak névsora:
1. c: Károlyi Lotti Lujza
1. d: Molnár Csenge
2. c: Tóth Olívia
2. d: Papp Zoltán
3. c: Györfi Léna
3. d: Holba Dominik Attila
4. c: Győrfi Glória
4. d: Holb Ida
5. b: Szegedi Lajos
5. c: Végh Lotti
6. b: Vitányi Lia
6. c: Besenyei János
7. b: Tóth Lívia
7. c: Láda Hanna
8. b: Forgács Hanna Kata
8. c: Kulcsár Dóra Petra