„A megújulás záloga az iskola; az iskolában dől el a jövő.”

Kalmár Zoltán

Hagyományainkhoz híven a Kalmár-napok keretében megemlékeztünk iskolánk névadójáról, Kalmár Zoltánról. Zoli bácsi olyan örökséget hagyott ránk, melyet ápolnunk kell és megismertetni a jövő nemzedékével.

Szép hagyományt követve a 7. évfolyamosok jelvényt tűztek a végzős nyolcadikosoknak, osztályfőnöküknek és alsós tanítóiknak.

Berettyán Sándorné tagintézmény-vezető egy tanmesét tett a gyerekek képzeletbeli tarisznyájába. A történet tanulsága szerint a tudás olyan, mint a kavics. Első ránézésre értéktelen, gyűjteni fáradságos, minél több van belőle annál nehezebb cipelni, de annál könnyebb elhagyni. A mese után a következő szavakkal fordult a nyolcadikosokhoz:

Kedves nyolcadikosok!

A mögöttetek lévő nyolc év során az iskola volt a ti „kavicsmezőtök” és a tanáraitoktól kaptátok a kavicsokat. Sokaktól sokféleképpen. Ti pedig – valljuk be – olykor furcsa „kő-gyűjtők” voltatok. Sokszor ellenálltatok, még mások szenvedélyesen gyűjtögettek. Néha egymás kezét is lefogtátok. A rátok bízott köveknek nem mindig voltatok jó gazdái. Azt azonban nem tudhattátok, hogy a tudás nem közönséges kavics, épp ellenkezőleg, nagyon is különleges. Mikor az ember már sokáig birtokolta, egyszer csak gyémánttá válik. Értékes lesz, sőt felbecsülhetetlen. Mikor ez bekövetkezik, a jóslat is beteljesül. A gyémántokra rácsodálkozó emberek boldogok, mert fáradságuk nem volt hiábavaló.

Kívánjuk nektek, hogy az összegyűjtött köveket jól használjátok fel, és építkezzetek belőle a későbbiekben!

Galériánkat IDE KATTINTVA érhetik el…