2023. tavaszán neveztünk „Határtalanul” pályázatra. Erdélyre esett a választásunk. Négy napot és három éjszakát tölthettünk ott, ahol bejártuk a „Só útját”. 2024 június 24-én hajnalban indultunk és június 27-én, este érkeztünk haza.
Az elő nap élményei:
Ártándnál léptük át a határt, majd Nagyváradon vettük fel az idegen vezetőnket, Melinda nénit. Az első nagyobb látványoság a Király-hágó, Erdély kapuja volt. Itt 528 méter magasan gyönyörködhetünk a tájban.
Utunk Kolozsvárra vezetett, ahol megnézhettük Fadrusz János egyik leghíresebb alkotását a 12,67 m magas Hunyadi Mátyás és 4 hadvezérének szobrát. Mögötte pedig a Szent Mihály-templom magasodott. A Szent Mihály-templomba belépve fantasztikus látvány fogadott bennünket. Elsétáltunk Mátyás király szülőházához is, amit sajnos csak kívülről láthattunk. Hátborzongatónak éreztük, hogy egy olyan épület előtt állunk, melyben egy magyar király született.
Folytattuk utunkat a Tordai sóbányához, amely Románia második legnagyobb sóbányája. Ott voltunk egy gyönyörű helyen, amit eddig csak képeken, videókon láthattunk. A mélyben egy hatalmas bányarendszer tárult elénk. Mi ketten és tanárunk a legalsó szintre is lementünk, ahol egy csodaszép tó van. A megvilágítások miatt olyan volt az egész hely, mintha egy mesébe csöppentünk volna.
Este lett mire szállásunkra Székelyszentlélekre megérkeztünk.
A második nap élményei:
A második nap első megállója a Nyikómalomfalva volt. Egy fafaragó mester munkájába nyertünk bepillantást és megnézhettük, hogyan készíti a székely kaput. Igen érdekes volt számunkra, hogy szinte minden településre másfajta díszítés jellemző. Nekem ez kifejezetten tetszett, mivel jómagam is faragok.
Ezek után Farkaslakára mentünk, ahol Tamási Áron sírjánál tisztelegtünk és munkásságáról sok érdekességet megtudhattunk.
Megnéztük a Parajdi Sószorost, utána egy hosszabb busz út következett.
A Medve-tóhoz érve felfoghatatlan volt számunkra, hogy a természet mire képes, hogy tudott olyan tavat létre hozni, amelynek ennyiféle gyógyító hatása van.
Székelyudvarhelyre érve megnéztük a Szobor kertet, mely Erdély híres szülötteinek állít emléket.
Majd hamarosan a nap legjobb részéhez értünk, elmentünk a Mini Erdély Parkba. Rengeteg kis makettet láthattunk, amelyek mind a történelmi Magyarország fontos részei voltak. Találhattunk minden makett előtt egy elforgatható táblát, ami az adott épület történetét mesélte el 3 nyelven. Ezek után a Benedek Fidél Általános Iskola néhány tanulójával találkozhattunk
A harmadik nap élményei:
A harmadik napunk volt a legjobb és legizgalmasabb nap. Reggel 8:45 indultunk el. A legelső megállónk a Zetelaki-víztározó volt. Fantasztikus látvány volt a vizes, hegyvidékes, erdős táj. Csak azt sajnáltuk, hogy nem mehettünk el csónakázni!
Majd egy hosszabb szerpentines utazás után az eddig életünkben látott legszebb helyen találhattuk magunkat, a Békás-szorosnál. Először a buszból kinézve csak nagyobbnál nagyobb kanyarokat és gyönyörű tájat láttunk majd egyszere csak hatalmas sziklák között találtuk magunkat. A látványt nehéz szavakba önteni, főleg mikor végig sétáltunk a szorosban. Hisz ezt is, mint a legtöbb helyet, csak képeken láthattunk. Akkor is le voltunk nyűgözve tőlük, de így még szebb, még fantasztikusabb volt. Olyan helyen voltunk, ahol a lélegzetünk is elállt. A Gyilkos-tóhoz érve hasonló érzések fogtak el bennünket. Itt körülbelül másfél órát töltöttünk el.
Csíksomlyóra érve a Mária kegytemplomba mentünk. A templomba beérve a csodálatos díszek mindenkit lenyűgöztek, de a fő látványosság a 2 méter magas Mária szobor valamennyiünket elkápráztatott.
A nap végén Orbán Balázs sírjánál tisztelegtünk, melyhez 17 székely kapu vezet fel. Őt a legnagyobb székelynek nevezik, aki leírta Erdély földrajzát, néprajzát.
A negyedik nap élményei
Kb. 9 óra körül indultunk el. Nagyon sok helyen nem álltunk meg, hisz ezen a napon jöttünk haza Magyarországra, Balmazújvárosra.
Az első állomásunk Segesvár volt. Itt megnéztük Petőfi Sándor szobrát és felkötöttük az emlékszalagot. A híres Drakula szülőháza előtt is elsétáltunk. A hazafelé tartó hosszú utat ebédszünettel szakítottuk meg. A határnál másfél óra várakozást követően az esti órákban értünk Balmazújvárosra.
Élményeit papírra vetette Pákozdi Bianka Anna és Forgács Hanna Kata
Galériánkat IDE KATTINTVA tekinthetik meg…
