Tavasszal új remény ébred nemcsak a természetben, hanem az emberek lelkében is. Szívesen sétálunk kint a szabadban, örömmel állunk meg egymással beszélgetni az első reményt hozó tavaszi napsütésben.

1848 tavasza is reménnyel köszöntött azokra, akik hittek és reméltek abban, hogy a hosszú elnyomás időszaka után jöhet, és jönnie kell egy igazabb és szabadabb világnak. A honfoglalás, az államalapítás óta a magyarság viszontagságos  történelmi küzdelmei sorában 1848-49 a magyar nép nagy tette volt, ránk figyelt Európa. Fiataljaink bátorsága példát mutatott más népeknek is. Március 15. jelkép lett, nemcsak egyetlen tavaszi napnak, hanem az azt követő másfél esztendő szabadság-küzdelmének szimbóluma.

Petőfi Sándor, a forradalom és szabadságharc lánglelkű költője, március 16-án így foglalta össze az előző nap történéseit:

„Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.”

Az ötödik évfolyam diákjai egy filmforgatásra invitálták társaikat, a Kalmár Filmstúdióba.

Forgatókönyvírók és rendezők: Tóth Éva Ágnes és Szabó Imre
Színészek: az 5. b és 5. c osztályok tanulói

Gratulálunk a gyerekeknek és felkészítőiknek!

Galériánkat IDE KATTINTVA tekinthetik meg…